Tudod...Elgondolkodtam azon,hogy mi lenne ha visszamehetnék a multba,mi lenne ha nem adnám meg a számom neked,mi lenne ha nem válaszoltam volna az üzenetedre. Aztán rájöttem,hogy egyáltalán nem ismernélek.Nem tudnám milyen az ha megölelsz,milyen érzés ha puszit nyomsz az arcomra...még az se tudnám milyen helyes vagy ha mosolyogsz.Igy hát tudod mit,örülök hogy megismertelek,örülök,hogy fájdalmat okozol nekem,mert legalább tudom,hogy létezel,legalább tudom,hogy vagy nekem.